Magyarország legnagyobb ménese
A lipicai ló olyan állat, amely több száz éven át szolgálta a királyok és királynők, a nemesek és a hadsereg igényeit. Azok a jellemzői, amelyek egyedülállóvá teszik ezt a fajtát, a barokkos külső, a mozgékonyság, és az egészen „fehér” megjelenés. A lipicai ló a magyar lovas hagyományok és kultúra szerves része, amelyeknek megőrzésében és fejlesztésében a Szilvásváradi Lipicai Ménes kiemelkedő szerepet játszik.
A magyar lipicai lótenyésztés 1806-ban kezdődött és a lipicai ménes több helyen is volt, mielőtt 1952-ben végül Szilvásváradra került volna, ahol a Bükk-fennsík biztosítja a természeti környezetet a fajta igényeinek megfelelően. A ménesben jelenleg 70 anyakancát és fedezőmént tartanak, amelyek gondoskodnak a páratlan értékű lipicai ló fajtájának tovább fejlődéséről. A lóállomány jelenleg mintegy 250 körül alakul és a csikók a Csipkéskúton nevelkednek, ahol a Bükki Nemzeti Park kiemelten védett területén élnek.