A fogatversenyzés története szorosan kapcsolódik a klasszikus magyar kocsikhoz.
Egykoron ezek a kocsik voltak a versenyzés alapjai, azonban az idő múlásával a sportkövetelmények folyamatosan növekedtek és a hagyományos méretű kocsik már nem tudták kielégíteni az igényeket. Ezért a kocsigyártók átalakították a hagyományos magyar kocsikat a versenykövetelményeknek megfelelően, a vonalvezetést és a stílust megtartva, ugyanakkor szélesebb és rövidebb modelleket készítve.
Azonban a terepversenyek kihívásai különleges megoldásokat kívántak. Ekkor jött az angol hajtó, Alan Bristow, aki a kecskeméti négyesfogathajtó világbajnokságon tapasztalta meg, hogy a hagyományos kocsik nem állják meg a helyüket a terepen. Ezután hazatérve Angliába, tervezőmérnökeivel egy olyan speciális, ütésálló, mélyépítésű kocsit terveztetett, amely alkalmas volt a fogatversenyek második napján, azaz a terepversenyen való részvételre. Az új típusú kocsi, az ún. maratonkocsi a legújabb technikai megoldásokat alkalmazva, könnyítette a hajtók munkáját.