A fogatversenyzés története szorosan kapcsolódik a klasszikus magyar kocsikhoz.

Egykoron ezek a kocsik voltak a versenyzés alapjai, azonban az idő múlásával a sportkövetelmények folyamatosan növekedtek és a hagyományos méretű kocsik már nem tudták kielégíteni az igényeket. Ezért a kocsigyártók átalakították a hagyományos magyar kocsikat a versenykövetelményeknek megfelelően, a vonalvezetést és a stílust megtartva, ugyanakkor szélesebb és rövidebb modelleket készítve.

Azonban a terepversenyek kihívásai különleges megoldásokat kívántak. Ekkor jött az angol hajtó, Alan Bristow, aki a kecskeméti négyesfogathajtó világbajnokságon tapasztalta meg, hogy a hagyományos kocsik nem állják meg a helyüket a terepen. Ezután hazatérve Angliába, tervezőmérnökeivel egy olyan speciális, ütésálló, mélyépítésű kocsit terveztetett, amely alkalmas volt a fogatversenyek második napján, azaz a terepversenyen való részvételre. Az új típusú kocsi, az ún. maratonkocsi a legújabb technikai megoldásokat alkalmazva, könnyítette a hajtók munkáját.

Izgalmas és különleges bemutató

Azóta a terep- vagy maratonkocsik folyamatos fejlődésen mentek keresztül és manapság már a legmodernebb technikai megoldásokat alkalmazzák. Ezek a kocsik már versenyeznek az autókkal és számos kihívást tartogatnak a versenyzők számára. A terepversenyek izgalmas és látványos események, ahol a hajtók képességei és az állatok ereje együtt határozzák meg a végeredményt.

A Szilvásváradi Hajtókocsi kiállítás egy izgalmas és különleges bemutatója a magyar kocsik és szekerek történelmének. Méltó helyen áll a Ménesgazdaság istállói mellett, amely maga is híres a lipicai lovakról és a hajtósportról.

A kiállítás magában foglalja az évezredes múltat, amelyből kiderül, hogy a magyarok már a vándorlásuk során is használtak lovakat vonóerőként, továbbá szekereket, taligákat az utazásra és szállításra. A Kárpát-medencében letelepedve a magyarok tovább fejlesztették a szekeret, amely sajátos szerkezeti felépítésével eltért a környező kultúrák járműveitől.

Meghódította egész Európát

A szekérből alakult ki a könnyebb, díszesebb, személyszállításra használt kocsi, amely hamar meghódította egész Európát és neve szinte minden nyelvben magyar névadójára utal. A kocsizás a 17-18. században vált valóságos nemzeti sporttá, amely a lóhajtás mesterségét is sporttá fejlesztette, amiről Podmaniczky Frigyes is írt emlékirataiban. A kocsik, a hajtás és a magyar lószerszám az európai lovaskultúrának része és építője.

A magyar hajtósport nemzetközi sikereiben nem kis szerepet játszottak a lipicai lovak és a szilvásváradi hajtók. A kiállítás bemutatja a magyar fogatkultúra hagyományait és szilvásváradi emlékeit, amelyek az évszázados múlttal együttműködve a mai napig élnek a hajtósportban.

A kiállítás a legutóbbi korszakban használt magyar kocsikat mutatja be, amelyek a versenykövetelményeknek megfelelően szélesebb és rövidebb modellek, valamint a terepversenyre alkalmas maratonkocsik.

A magyar hajtókultúra

A szilvásváradi kiállítás a hajtókocsik fejlődésének ezt az utolsó, modern korszakát is bemutatja, így megmutatva a látogatóknak, hogy a magyar hajtókultúra nemcsak hagyományokat őriz, hanem lépést tart a korral és folyamatosan fejlődik.

A kiállításon látható kocsik igazi kincsek, melyek mind az egyediségükről, mind a magyar hajtókultúra gazdagságáról tanúskodnak. A látogatók egyedülálló lehetőséget kapnak arra, hogy közelebbről megismerjék ezt a gyönyörű, elegáns járművet, amely nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő része is. A kiállítás rámutat arra is, hogy a magyar hajtókultúra egyedülálló, megismételhetetlen és hogy ezt az értéket meg kell őrizni és ápolni a jövő generációi számára.